2010. január 20., szerda

Egyik szemem sír a másik meg nevet.

Egy gyermek érkezése mindig örömteli pillanat. Nincs ez most másképpen sem. Megszületett a barátnőm kisfia (a csajszinak készült nyáron az esküvőjére a naaaagy delfines pillangólány)
Szóval egyik szemem nevet. Ami miatt a másik sír, mert úgy érzem jól pofánvágtak....

Eszter január 25-re volt kiírva Bulcsúval. Mivel eddig nem jött info, gondoltam ma délben hogy felhívom rákérdek miújság. Kiderült, hogy köszönik jól vannak, tegnap jöttek haza a kórházból. Puff. S egy sms,e-mail, telefon, fax, távirat, postai levél, postagalamb vagy anyámtyúkja??? Persze megkérdeztem, hogy erről engem mégis miért nem értesítettek egy nyamvadt sms formájában??? Miért is, hát mert a középsulis legjobb barátnőm, akivel ugyan jól szétváltunk néhányszáz kilóméter távolságra, de azért mégis... Jah, hát zsolti írt mindenkinek. (persze de én mi a fészkes frászakrikának lennék benne zsolti telójában?? Nekem sincs bent ő. szóval...) Eszti meg még nem ért odáig. Mert hát ott a baba. Hmmm, könyörgöm, nekem is van kettő is. De azért tudtam írni szülés után mindenkinek sms-t (a világért nem bíztam volna egy PASIRA!) Oké, mindegy, kimaradtam a szórásból, meg hát egy újszülött gyerek mellett.... (aki napi 18-20 órát alszik) ugyebár nincs ilyesmire idő. (erre szoktam vigyorogni, hogy na majd a 2. gyerek után rájöttök, hogy baromira volt idő mindenre egy pirinyó mellett. :) (mi ádival hazajöttünk a kórházból másnap éjjel már könyveltem. S nem azért mert hű de szuper vok, vagy mártír, mazochista, hanem mert LEHET.)

Természetesen nekünk minden megvan a fiúkról. Mérleg, légzésfigyelő, kád, autósülés, mellszívó... a babakocsiig... fel is ajánlottunk mindent, kivéve a kiságyat meg az etetőszéket. Lévén ezeket még használja Ádám. (meg a ruhákat, amiket kérdeztem, de ők már vettek a tesz-veszen. Mondjuk azt nem tom, miért jobb egy vadidegen istentudja milyen minőségű ruha, mint amit én vadiújan vettem, s a fiúk használták pár hétig, meg a legtöbbet csak egiyk használta, de még zsír új is van köztük, mert hát 56-ot kaptunk ajándékba, de annyival születtek, így mire hazajöttünk, már a 62-est nyomták. :) )
Úgy volt feljönnek a cuccért, aztán volt-ez az, végül én leküldtem anyuékkal pécsre, oda járnak úgyis haza (kaposvárról. El is mentek érte múlt szombaton. Persze ezt is ma tudtam meg, mert megkérdeztem. (anyuékkal valahogy nem beszéltünk erről, volt más..) Kérdeztem jó-e minden (főleg az elektromos kütyük) Válasz, igen szuper minden. Se egy köszönjük, se egy anyámtyúkja. Azért jó 100 ezer forintot tuti ér a cucc. Meg le is jutattuk, a kisujjukat sem kellett megmozdítani, luxus lett volna érte egy telefonhívás, hogy köszi nálunk van, vagy legalább egy sms??? Szerintem nem. Szóval ma jól pofánvágtak. :( Egy bibi van, hogy én ezeket a dolgokat az életben nem felejtem el, szóval ár dolgot már is megspóroltak nekünk, amit még oda szántunk ajándéknak. Majd veszek valami apróságot az újszülöttnek, aztán annyi. Már így is túlteljesítettünk. Ez van. :(

A baba jól van. Monostori-Koós Bulcsú nevet kapta. 3500 gramm és 52 cm. Január 16-án (apósom szülinapján) 11 körül látta meg a napvilágot. A részleteket nem tudom, mert az én két törpém ekkor kezdte el csépelni egymást holmi sinek meg mozdonyok miatt. :)

11 megjegyzés:

Németné Adri írta...

Hát elég elgondolkodtató a dolog. Mi is adtunk kölcsön pár dolgot egy ismerős házaspárnak, akik inkább a sógoromék baráti körébe tartoznak, mégis nagyon hálásak voltak, sőt, Bence kapott tőlük Mikulás csomagot is, pedig egyáltalán nem azért adtuk oda. De hogy egy barátnő ilyen legyen, nem tudom mire vélni. Még csak a szülés utáni depresszióra sem fogható szerintem. Fel a fejjel Judit, a te lelkiismereted legalább tiszta, az övével meg számoljon el majd, ha tud!

judit.6 írta...

Hát szülés utáni (meg másmilyen) depresszióm sosem volt. (ilyen marhaságokra nem volt időm. :)
De nem tűnt depressziósnak, sőt. No mindegy. Azért egy köszönöm-öt elvártam volna, a baba születéséről meg egy sms-st nem különben. :( Ez van, úgy látszik már csak akkor jutunk eszükbe ha kell valami. Csak kissé megfordult a fejemben, hogy a francnak adtam oda. Nekem is van hugom, Viktornak öccse, ott is jönnek a porontyok pár éven belül. Jó, visszakerül a cucc, de már nem olyan állapotban, ahogy megkapták. S bizony most sajnálom. Pedig jó szívvel adtam akkor. :(

Dia írta...

Szia Judit,
sajnos ilyen élményben nekem is volt részem. Egy "barátnőm" akkor volt terhes, mikor az én babóm már meg volt. Odaadtam neki a kismama ruháimat. Nem hozta vissza. Tudtam, hogy szeretnének majd egyszer másodikat, így nem is fitogtattam. Voltunk babalátogatóba, ha tudtam, adtam nekik gyerekruhákat is. Jó ideig nem jelentkezett, egyszer felhívom, hogy a nővérem terhes, vissza tudná-e adni a kismamaruhákat. Mondja, hogy persze, ha elmegyek érte. :-( Elmentünk, és kiderült, hogy azóta született még egy babájuk.... ja és semmi köszönet semmiért.... én azóta ki is töröltem a számát...
Sajnos ebben a világban meg kellett tanulnom, hogy ne adjak és ne várjak semmit "csak úgy".... pedig szeretek segíteni és ajándékozni....

puszi

Dia

latinka írta...

Judit,ez ugyanaz a barátnő,aki a képet is furcsán fogadta?

xszemesbolt írta...

Magdi: UGYANAZ!!! Kezd bennem erősen kérdőjeles lenni a "kapcsolatunk".

xszemesbolt írta...

Dia: hát én azért szeretnék szólás nélkül is visszakapni mindent. Amúgy anno mikor kiderült terhes mondtam neki, hogy nekünk minden van, mert mi nem kaptunk kölcsön senkitől, tehát megvettük. Akkor jött a szöveg, hogy oh, úgyis két gyereket akarnak, úgyhogy ők is megvesznek mindent. Mondom jól van. Aztán a terhesség 3. harmadában megint rákérdeztem, tuti nem kell-e... akkor már de, naná. :) Igazából most már másodszor égettem meg velük magam. (ja, persze azt mondták tegnap, hogy bármikor lemehetek pár napra "babázni". Vagy legalábbis megfőzni a családnak. Talán le is megyek, de most erősen kérdőjeles ez is. Miért csak én strapáljam magam?? :(

Jucus írta...

Nekem mindkét szemem sírt a történet olvasása során... Sajnálom az ilyen embereket, akik annyira sem képesek, hogy legalább egy kicsi hálát vagy éppen örömöt mutassanak a sok holmiért cserébe. Az meg pláne bántó, hogy annyiba se' néztek, hogy egy sms-t dobjanak a kisbabáról... Ha tényleg a Barátnőjének tartott volna, nem tesz ilyet...

Tündérke írta...

Nagyon együtt érzek veled, szíven ütnek az ilyen történetek :-(

judit.6 írta...

Ma kaptam egy 20 oldalas mailt a részletekről. Megint elnzést kért, de ő akórházban nem kommunikált senkivel. Még a telóját sem vette fel, zsolti meg csak összevissza küldözgette az sms-eket, s nem is tudják ki kapott ki nem. (alaposak :) )
Viszont most már pontosan tudom a szülés és a szoptatás nehézségeit, amin mindenki átmegy, de persze mindenkinek az a legrosszabb, amin ő megy át.
Tudjátok min fekszek ki??? Biztos velem van a gond, de én piszkosul nem élveztem egyik szülésemet sem, nem éreztem eufórikus hangulatot, nem élveztem a fájásokat. Kaptunk utána egy kérdőívet alex születése után. Abba is volt kérdés, hogy mi volt a legjobb a szülésben?? Hát nekem az, hogy vége lett. Elmúlt a fájás. Jó tudom lököttek vagyunk, mindenki tök el volt ájúlva alextől milyen szép, meg nagy, meg formás, mi meg megbeszéltük viktorral, hogy nekünk nem tetszik. (ordítva, lilán, trutyisan. Persze utána már ari volt, meg a legszebb.) De attól még piszkosul nem élveztem a szülést. Barátnőm igen. :) Jó neki.

judit.6 írta...

ja s persze neki 50szer jobban fájt, meg bevérzett a szeme, szerinte azért, mert a szülész nem engedte alternatív szülni, s hátra kényszerítette. Nekem valahogy azok a guggolós, négykézlábas, kádban ücsörgős szülések nem jönnek be. Ő olyat akart. Én mind a kettőt (ahogy még sokmillió nő magyarországon) szülőágyon hoztam világra s egyiknél sem vérzett be a szemem. Mert BEcsuktam. No mindegy, jól vannak, minden horrorr részletet tudok.. :)

Zsuzsa írta...

Judit!
Bocsi, de az Eszter dokija és szülésznője nagyon hülye, hogy nem üvöltöttek vele, hogy SZEMET BECSUKNI!!! Velem Mikinél úgy üvöltöttek, hogy 15 év múltával is emlékszem. Ez alap, erőlködés közben a szemet be kell csukni, különben nagyon nagy baj lehet, örüljön, hogy megúszta bevérzéssel!
Nyugodjon meg, ha alternatív szült volna, akkor is az erőlködésnél BE KELL csukni a szemet. ;) Egyébként én sem vagyok híve az alternatív szülésnek, de ez az én bajom. Amikor nem volt ilyen, akkor is megszülettek a babák, és akkor sem volt rosszabb, vagy fájdalmasabb a szülés, mint most! Tudod, a nagy liberalizmus!!!! :S :(
Ami meg a történetet illeti, hát ez jellemző rá sajnos, már az esküvői esetnél is bizonyította. :(