Gödör

... totál úgy érzem, mint akit belelöktek egy mély gödörbe, s utánadobtak egy ásót, mondván lefele van a kijárat... vagy mi.... ...... mikor az ember azt hiszi, ennél már csak jobb jöhet, akkor még tuti van lefele út, s mész is mint a csúszdán lefele....
A mai napunk történései felérnek egy sűrű héttel. Komolyan este már megkérdeztem Viktort hogy ma még hétfő van, vagy már kedd, s holnap tanfolyam....
De lépjünk az elejére.
Mondottam volt, hogy lesz nálunk egy ablakcsere meg némi ez-az. Mindez lakáskasszából finanszírozva. Aminél ott lebeg az ember feje felett a 90 napos határidő, ami az első napon még baromi hosszú, s totál van időnk, így a 80. után viszont már horrorr, s idegtépő... főleg ha az ember minden hülyét kifog.. már bocsánat.... megrendeltük az ablakokat anno hiperszuper, redőnyös, mittomén hány kamrás, szúnyoghálós, két 180 cm-s batár.. a két nagyszobánkba. 270ezer ft, ami nem kis tétel az 1.4 milkós lakáskasszában.. persze megmondták, hog ymikorra lesz meg az ablak, mi rátettünk még pár nap csúszást, s aztmegbeszéltük a kőművessel, naná, hogy nem lett meg csak 3 nappal később. Persze rögtön riaszotttunk a kőművest (haver-ügyfél mellesleg), s megbeszéltük a most vasárnapot, (tegnapot) amit meg ő mondott le pénteken mert nem végzett Budán... Szerecsére köv hétvégén már talán összejön, s holnap jön, s előre kiszámláz nekünk, merthogy pénteken legkésőbb postáznom kell a számlákat (1.4 milkóról), különben integethetünk közel 300-ezernek. Bár ma már estefelé úgy voltunk viktorral, hog yvisszaküldöm az állami támogatás részt a fundamentának, s tojunk rá... aztán megbeszéltük, hogy az biza az ablakaink ára, ami nem mindegy... szóval tovább parázunk, hogy meglegyne minden péntekig. Holnap megyek az ablakosokhoz, s rájuk borítom az asztalt. (mostani lelki állapotomat tekintve ezt szó szerint végre is hajtanám, közben hangosan szídva a könyvelőjük jó édes mamikáját) Merthogy a számlán az én nevem van, nem viktoré, viszont a lakáskassza meg az övé. Igaz én fizettem, s az én bankszámlámra utalták ki a lóvét is, ami okozta a kavart, merthogy onnan utaltam az ablakok vétálárát, s ők (kapaszkodjatok meg) csak annak a nevére állíthatják ki a számlát, akitől a pénz jött. Mondta a Könyvelőjük. Hát csókoltatom, jó lesz,ha szépen visszaadja a mérgleképesét (már ha van neki), mert ilyen NINCS. S ezt holnap 10 körül nyomatékosan a tudtukra is adom anyóssal meg a két törpével, akiknek azért van kulcsszerepük, mert ha ottvannak, akkor duplán hülye tudok lenni. áááááááááááááááááááá
Közben ott leng a pénteki hatáidő... meg mert még csomó számla kell...
ÁDit ma oltották kettővel is, ami jó, mert folytatjuk a nyügit, a múlt heti láz, hányás, hasmenés után. szombaton olyat kivágott, hogy imát rebegtem, hog yén nem reggeliztem, holott bivaly a gyomrom. Még életemben nem láttam, hogy valakinek a szájából és az ORRÁBÓl is sugárban jött a lé... borzalom volt.... utána orrszívóval szedtem ki a maradékot... s egy órán át takaírítottam a gyereket, a játékokat, meg a fürdőt... no meg magamat. de ennek vége lett.....
A honlapot ezerrel csináljuk, de úgy érzem mintha egyhelyben állnánk, de ez a legkisebb bajom...
angolba még bele sem néztem, holott a héten jön azúj anyag, s gyorsítottban csinálom, a kgt szigit meg meg sem néztem mikor lesz, minek, ha nem tudok nappal 10 percre sem leülni...
10én esküvő.... sehol nem tartok... ma éjjel belevetem magam...
na, s a végére a csattanó: s lelki válságom, gödörben létem csúcsa. ANYU 22 órakor telefonált a KÓRHÁZBÓL, hogy aput nemsokára műtik combnyaktöréssel. :( Na ez betett. Nem öreg, (csak 55 éves) de súlyos csontritkulása van.. oylan nagyon súlyos... azért is sikeredett egy kis elbotlásból combnyaktörést szereznie. ergo nála az összeforrás nem lesz kis menet. S most lett vége szinte a keze miatti cécónak. Pár hete lehet szabadon a keze. Talán emlékeztek két éve márciusban volt egy súlyos balesete, ami vagy 10 műtét, fél év kórház egyhúzamban, 1.5 tortúra, s minusz 3 ujj.... erre most ez..... igazából anyut sajnálom borzalmasan.... évekig miattam aggódhatott, az én műtéteimet izgulhatta végig, annak vége, s most évek óta apuval csinálja ugyanezt végig. S én tudom, hogy nem annak a legrosszabb, aki a kórházban van, hanem aki aggódik a gyermekéért a férjéért..... Minden tiszteletem az Övé, hogy még nem rokkant bele..... most hogy meg van ádám meg alex... most érzem igazán hogy kibírhatatlan fájdalommal kellett szembenéznie, amikor az én életemért aggódott hosszú hónapokon, éveken keresztül. Én a fiúknál képtelen lennék ép ésszel végigcsinálni.....
remélem minél előbb vége lesz ennek az időszaknak.....